A Kultúrpalota története

A legelső alaprajzi tervvariánsok 1908 augusztusa és októbere között készültek. Ezek szerint a kétemeletesre tervezett épület hangversenyteremnek, zeneiskolának, múzeumnak és könyvtárnak adott volna otthont, a földszintre üzlethelyiségeket, illetve kávéházat képzeltek el. A következő évben a beépítési helyszín bővülésével lehetőség nyílt a különböző intézményeknek szánt belterek határozottabb különválasztására. A középső traktusban a hangversenyterem és az ahhoz kapcsolódó reprezentatív helyiségek: a földszinten a folyosó, az első emeleten a tükörterem és a kisterem kaptak helyet. A zeneiskolát a Széchenyi tér felőli szárnyban helyezték el. Az elkülönülő épületrészként kialakított könyvtár tömbje lépcsőházzal csatlakozik a tőle délre húzódó főépülethez, melynek második emeletét teljes egészében a múzeumnak szánták. 1910 januárjában készültek el a véglegesnek szánt tervek a kétemeletes épületre.

Az építkezés csak 1911 tavaszán kezdődött meg. Mindeközben Bernády György polgármester New Yorkba utazott, az amerikai földgázkitermelés tanulmányozására. A hosszú hajóút alatt sokat gondolkodhatott a Közművelődési Ház építkezésén, mert június 14-én levelet írt a polgármester-helyettesnek. Arra kérte őt, hogy még egy emeletet terveztessen a Kultúrpalotára, mert a zeneiskola már beköltözésekor sem fog elférni az épületben. Komor és Jakab irodája sokáig ellenállt az újabb változtatásnak. Nemcsak azért, mert az építkezés már elindult, és mindez statikai problémákat vetett fel, hanem azért is, mert a tervezett közművelődési ház méreteivel és homlokzatainak arányával addig összhangban állt a szomszédos városházával. A sok levelezés eredményeképpen végül mégis teljesült a polgármester akarata: 1911 szeptemberére elkészült az újabb terv a harmadik emelettel. Ekkor éppen a második emelet falazásához fogtak.

Az architektúra kialakítása Komor és Jakab műve, de az épület ikonográfiai programján és külső-belső díszítésén elsősorban nem ők, hanem a gödöllői művésztelep tagjai dolgoztak (Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Sidló Ferenc stb.). Annak érdekében, hogy a közművelődési ház a magyar képző- és iparművészet kincsesháza legyen – ahogyan az elhangzott az avatóbeszédben –, Bernády polgármester a „képző-, ipar-, és zeneművészek egész seregével” személyesen tárgyalt. Feltehetően Körösfői-Kriesch Aladárral (1863–1920) közösen dolgozták ki az ikonográfiai programot, az építészek pedig megteremtették mindennek a keretét.